Gyújts egy gyertyát azért , aki már nem lehet veled. Hisz már csak ennyi a legtöbb , amit a szíved megtehet. Mert nem maradt más utána , csak a néma csend és az emlékezet. Bár emlékezni bárhogy lehet . Lehet fájdalmasan és szívszorítóan , de lehet mosolyogva és boldogan. Te döntöd el hogyan emlékezel. Nincs az az ember , aki megmondhatná , hogyan kell.Nincs és nem is lehet , mert csak te tudod , hogy mit érez a lelked . Hát tedd azt , ami a legjobb neked ! Gyertyát bármikor gyújthatsz azért, kit a szíved még most is nagyon szeret, hisz nem időhöz és helyhez kötött az emlékezet. Ezt bárhol bármennyiszer megteheted, mert ő mindenhol és mindannyiszor ott lesz veled. /Lippai Marianna /
Már sokkal többen vagytok oda át, mint itt közöttünk a földön, és ez mélységesen elszomorít. Talán ebbe benne van az a félelemmel eltöltött tudat, hogy mi is csak átutazok vagyunk itt a földön, és a mi életünk sem végtelen./ kár / De Hiszem, hogy ti tárt karokkal vártok ránk , mikor eljön majd a Nagy találkozás!
Saját készítésű sírcsokrokat készítettem az idén is, elhunyt szeretteimnek..
2 megjegyzés:
Sokszor benézek hozzád mert hiányzol a névsorból:-)) Elmúlt egy éve hogy nem jelentkeztél, gyere vissza ne hagyd magára blogodat:) Legyen szép heted!
Szia Évi!
Elnézést a kései válaszért, aranyos vagy, hogy hiányolsz a névsorból. Remélem újból, teljes erőbedobással tudom a blogolást folytatni, lesz mit bepótolni:-)puszillak
Megjegyzés küldése