Változatlanul

Kun Magdolna: Változatlanul.


Látod, én már sosem változom,
de változatlan lelkem büszkén vállalom,
mert ha másé válnék, ki ismerne rám,
ki szeretne úgy isten igazán.
Ha álarcba rejtőznék, magam tagadnám
csak azért, hogy más felfigyeljen rám,
s ha magam tagadnám, mi lehetnék néked,
csak egy jelmezbálos alak, kit átformált az élet,
Ezért hát ne vedd zokon, ha némely napokon,
ugyan olyan hangon sír  fel a telefon,
mert a szívem ugyan az marad
akit elfogadtál éppen olyannak,
amilyen valójában vagyok.

Talán páran,  Ti is szembesültetek családon belül ezzel a kifejezéssel, hogy változz, meg, változzál meg! De miért? Hiszen akkor az nem  Én lennék,  már nem is Én vagyok! Jó pár hete, talán hónapja vetette fel ezt a témát  konyha és kutya blog írója, ami igen csak  mélyen  érintett, (rajta keresztül ismertem meg  a vers íróját is) köszönet érte neki, innen is! Vallom, ha önzetlen, tiszta szívvel szeretünk valakit, attól a valakitől nem is kérnénk ilyet. Mert aki szeret, az azt szereti aki vagyok, és nem azt aki lehetnék! Ha nem szeretnek önmagunkért, másért nem kell, hogy szeressenek, mert azok már nem mi vagyunk, csak az álarcunk. Változz meg! De miért? Jó meg változom! És milyen legyek? Olyan mint, te, vagy amit elvársz, hogy legyek? Jó olyan leszek, olyanná válok! És akkor szeretni fogsz??  Egy tökéletes ember, aki nem szól  vissza, ha igaztalanságok érték, megbántották, semmibe vették, az érzéseit sutba dobták! De hiszen ezt, Én sem várom, várnám el Tőled! Mert önzetlen tiszta szívvel szeretlek!

 Respect

                                                      

'' Ne azt nézd, hogy az embereknek mijük nincsen, hanem , hogy mijük van. Mert még a legnyomorultabb embernek is van olyan lelki kincse, amely belőled hiányzik. De ha a tüskére nézel, nem fogod érezni a rózsa illatát.''